Elfeledett idők nyomában

A Budapestet Feltúró Vállalat roppant körültekintő személyzetének hála 4 hosszú és rendkívül monoton hétköznapot tölthettem teljes sötétségben egy átvágott vezetéknek köszönhetően - egészen idáig.
Éjfél körül belogoltunk a Főnökkel, hosszas (?) távolléte után persze kapott meleg és rideg fogadtatást egyaránt (mondanom sem kell, engem természetesen szarba sem vettek).

Ironforge, ni hao.

Nekilátott a szokásosnak mondható kis esti AH-s felvásárlásához Ironforgeban, eközben én kényelmesen elfoglaltam jól megszokott pozícióm, az említett aukciós ház és a bank között fellelető minimalista híd IF főbejáratához közelebbi szegletét, hogy merengéseim közepette gondosan tovább építsem szotyoládé-váram.
Alacsony szintű karakterek sündörögnek, s mérgezett egérként rohangásznak a postaláda és földi javaik tárhelye, három nevetséges fizikummal bíró törp által "őrzött", nagybetűs Bank között. Eszembe juttatja a régi szép időket, mikor még a Főnök mezítláb kergette a nyulakat Elwynn elvarázsolt erdejében, mígnem a 6. napon egy nőstény harántcsíkolt kaffogómenyétből ki nem esett valami okkersárgás-fosbarna fényt pulzáló kétkezes csatabárd, melyhez büszkeségében annyira ragaszkodott, hogy fürödni is ezt szorongatván tolatott be a patakba. Régen minden más volt, megvolt bennem a lelkesedés, egy csapat voltunk mi ketten.

Nem szabadott volna hagynom ennyire megerősödni...

Észre sem vettem, hogy nincs is nálam szotyi. Remek. Ki vagyok éhezve a pusztításra, azonban kalitkám nem ereszt. Vasárnap szörnyűséges abregálást, öldöklést, borítást végzek majd Ulduarban - ha hagyják.



Quote of the day:
"The brain is a wonderful organ. It starts working the moment you get up in the morning and does not stop until you get into the office."
// Robert Frost

Warlock, Imp, Pippep

Szolgasors, amely immáron 3 hosszú éve nyomasztja lelkem. A főnök épp a napi betevőt farmolja valami büdös vendéglátóipari (?) egységben, miközben egy kietlen transzcendentális mikrokozmoszban várom szabadulásom reménytelen pillanatát, kapaszkodom a semmibe. Jómagam, a sokak által csak rettegettként aposztrofált Pippep, eltántoríthatatlan makacssággal megáldott mitológikus szörnyeteg, akivel napi rendszerességgel nyalatja fel a padlót ostoba mestere.

Nem az imp választja a warlockot.

A technika rapid fejlődésnek egyik örömteli mellékterméke a vezeték nélkül mikrohullámú kommunikáció, melynek hála már nem vagyok egyedül...



Quote of the day:
"It's a lot like nature. You only have as many animals as the ecosystem can support and you only have as many friends as you can tolerate the bitching of."
// Randy K. Milholland