Elmaradt a raid, kis esti kollektív seggvakarás a második, emberek által alapított város lebegő utódjában, Dalaranban.
Perceken belül napnyugta.
Egy idétlen, céklaszín varázskalapban megjelent Dalaran legostobább öltözékű gnómja, hogy perceken belül hóna alá csapja a hokedlit és elinduljon szokásos esti kőrútjára. Windle Sparkshine komótos léptekkel megközelíti a sarkon árválkodó, öblös búrájú, öntöttvas utcalámpát. Gondosan megtisztogatja, feltölti olajjal, majd a kabátgombján lógó üvegcsébe rejtett kénsavas gyapotba beletűz egy káliumkloráttal átitatott pálcikát, s amikor a primitív gyújtós lángra kapott, hozzáérintette a lámpás kanócához...
...Ehelyett előhúzza köntöséből pálcáját, és hirtelen lőn világosság.
Hiányzanak a régi jó dolgok. A szabad varázsgyakorlás reményében idevándorolt mágusok és varázslók egy komplett Disneylandet varázsoltak a valaha virágzó szövetséges fővárosból, melynek cizellált tornyai tetőtől talpig beporosodtak már a chopperek sűrű fekete füstjétől. Ahogy növekszik hatalmuk, városunk úgy veszíti el valós kinézetét és alakul át mesébe illő birodalommá.
Bár rühellem a gnómokat, van valami iránta érzett, bizonytalan szimpátiám. Mindketten elnyomott férgek vagyunk, én azonban az alattomos fajtából...
Quote of the day:
"Everything that irritates us about others can lead us to an understanding of ourselves."
// Carl Jung
2009. szeptember 25., péntek
2009. szeptember 23., szerda
H*rgl*bl*rgh
Egy elszarusodott viziló-jelleget felöltött patást farmolunk. Pontosabban a Főnök, én egy boroshordót kapirgálok kínomban. Egy kívülről omladozó, hideg, dohos pincében lassan tíz perce várjuk, hogy belogoljon az egyik istenverte idióta a sokadik karakterével, hogy dicső csapatunk egy ötvenes éveit taposó, borzolt szakállas idült alkoholistát rúghasson sarokkal pofán, immár a jubileumi 75. alkalommal.
Az általam nagy naívan, verbálisan reménytelen kilátásnak tituált állapot leredukálódott a csaknem teljes kiégés szintjére. Szűkös napjaim felét egy epilepsziás orenburgi kecskén töltöm, majd kikapcsolódásképp részt vehetek egy (hála a mérhetetlen mennyiségű újoncnak, az elmúlt hét eredményeit tekintve - némi költői túlzással - "pug-szagú") random 25 főt számláló instában, ahol fél óra AFK, fél óra taktikázás, majd egy tömény óráig tartó, könnyező jajveszékelés után a pattanásig feszült idegállapotban lévő raid-leader előbb egyesével purgálja ki a résztvevőket, majd végül hosszas hegyibeszéddel megspékelve berekeszti az aznapra meghirdetett közös "tevékenységet".
Csodálom a Főnök végtelen kitartását. A seggem a földhöz verném, ha ennyi szufla, netán fölösleges energia lakozna bennem. Személy szerint már legszívesebben önként Kologarn alá feküdtem volna, míg ő kihajtja a csürhéből a meleg szart is. Hihetetlen érzéke van ahhoz, hogy úgy küldje el sajnálkozva a figyelmetlen raidet a tisztelendő kurva anyjába, hogy közben szívmelengető megdicsőülésnek vegyék azt...
Talán ez az egyetlen képessége, amit valamelyest tisztelek benne.
Lassan 5 éve már, hogy egy önjelölt teremtő létrehozta a világot, és nem restelli megünnepelni eme fordulót, úgyhogy előreláthatólag este begyújtuk a terebélyes papírsárkányt, hátha fellángol pár emberben az a bizonyos harci tűz. Szép ajándék lenne.
Quote of the day:
"Martyrdom... is the only way in which a man can become famous without ability."
// George Bernard Shaw
Az általam nagy naívan, verbálisan reménytelen kilátásnak tituált állapot leredukálódott a csaknem teljes kiégés szintjére. Szűkös napjaim felét egy epilepsziás orenburgi kecskén töltöm, majd kikapcsolódásképp részt vehetek egy (hála a mérhetetlen mennyiségű újoncnak, az elmúlt hét eredményeit tekintve - némi költői túlzással - "pug-szagú") random 25 főt számláló instában, ahol fél óra AFK, fél óra taktikázás, majd egy tömény óráig tartó, könnyező jajveszékelés után a pattanásig feszült idegállapotban lévő raid-leader előbb egyesével purgálja ki a résztvevőket, majd végül hosszas hegyibeszéddel megspékelve berekeszti az aznapra meghirdetett közös "tevékenységet".
Csodálom a Főnök végtelen kitartását. A seggem a földhöz verném, ha ennyi szufla, netán fölösleges energia lakozna bennem. Személy szerint már legszívesebben önként Kologarn alá feküdtem volna, míg ő kihajtja a csürhéből a meleg szart is. Hihetetlen érzéke van ahhoz, hogy úgy küldje el sajnálkozva a figyelmetlen raidet a tisztelendő kurva anyjába, hogy közben szívmelengető megdicsőülésnek vegyék azt...
Talán ez az egyetlen képessége, amit valamelyest tisztelek benne.
Lassan 5 éve már, hogy egy önjelölt teremtő létrehozta a világot, és nem restelli megünnepelni eme fordulót, úgyhogy előreláthatólag este begyújtuk a terebélyes papírsárkányt, hátha fellángol pár emberben az a bizonyos harci tűz. Szép ajándék lenne.
Quote of the day:
"Martyrdom... is the only way in which a man can become famous without ability."
// George Bernard Shaw
2009. szeptember 21., hétfő
Sörfesztivál
Maga a koncepció gyakorlatilag rendkívül szimpatikus: Az azerothi, korlátolt szellemi kapacitású lények önpusztító ünnepe. Fogyjanak csak, örülök neki. Minden lelkes jószág Dun Moroghba tette át székhelyét, hogy órákat állhassanak sorba hugymeleg sörért és csoffadt sóskifliért, melyet gyermeteg hahotázás és valami felső-oberbayerni fúvós szextett agysuvasztó nyenyerészése kísér alá fáradhatatlanul.
Természetesen mindig akkor vagyok megidézve, amikor szívesebben tölteném szabadidőmet abban a bizonyos csendes, kietlen ürességben, hétvégén azonban feltétlenül szükséges volt végig escortolnom a Főnököt a roppant kreatív "hajintsd meg söröskriglikkel a robotom" és "pattanj fel az orenburgi kecskére és óbégasd aszottá a tüdőd IF-ben a sörbrandem összes szlogenjével" -questeken, hogy ölébe hullhasson pár kibaszott kupon. Kupon, hogy bőrcsizmás top-homár Bauer Hansinak öltözve önfeledten dajdajozhasson Dalaran kellős közepén, mert "achievement". Kupon, hogy begyűjthesse a legújabb-legjobb házikedvencét, ezúttal egy alig 30 centi marmagasságú hízlalt pónilovat, aki 48 óra múlva a másik 87 mellett fogja végezni egy pár unciás oldaltáskában.
Mindig csak az achievementek.
A fesztiválban eltöltött végeláthatatlan, kellemesnek távolról sem nevezhető órák után volt némi pihenőm, majd volt szerencsém Ulduar előtt "felébresztődni". Pontosabban Ulduar alatt, lévén hogy instancebe belépéskor üszkve 2000 méteres zuhanásba kezdtük, majd csendben egyenletesen szétkenődtünk az aljzaton.
Minden kezdet nehéz.
A Főnök fanyar, én gúnyos vigyorral éledtem Crystalsong Forest kellős közepén, majd mindkettőnket beidéztek, köszönhetően a többi - szerencsémre kevesbé ostoba - warlocknak. Bár ismét tucatszám voltak új, számomra eddig ismeretlen emberek a raidben (valószínűleg ezért hagyták ott Heroic Coliseumot), még így zsibbadó elmével is sikerült villámsebességgel leabregálnunk a bikinis ribancot annak két csatlósával együtt, majd miután Mimiron ismét a győri MÉH-ben végezte, a változatosság kedvéért célba vettük Dun Morogh sörsátrait - ám addigra már pizsamában lapozgattam a Gul'dan-Összest a privát kis kozmoszomban.
Quote of the day:
"Money can't buy friends, but it can get you a better class of enemy."
// Spike Milligan
Természetesen mindig akkor vagyok megidézve, amikor szívesebben tölteném szabadidőmet abban a bizonyos csendes, kietlen ürességben, hétvégén azonban feltétlenül szükséges volt végig escortolnom a Főnököt a roppant kreatív "hajintsd meg söröskriglikkel a robotom" és "pattanj fel az orenburgi kecskére és óbégasd aszottá a tüdőd IF-ben a sörbrandem összes szlogenjével" -questeken, hogy ölébe hullhasson pár kibaszott kupon. Kupon, hogy bőrcsizmás top-homár Bauer Hansinak öltözve önfeledten dajdajozhasson Dalaran kellős közepén, mert "achievement". Kupon, hogy begyűjthesse a legújabb-legjobb házikedvencét, ezúttal egy alig 30 centi marmagasságú hízlalt pónilovat, aki 48 óra múlva a másik 87 mellett fogja végezni egy pár unciás oldaltáskában.
Mindig csak az achievementek.
A fesztiválban eltöltött végeláthatatlan, kellemesnek távolról sem nevezhető órák után volt némi pihenőm, majd volt szerencsém Ulduar előtt "felébresztődni". Pontosabban Ulduar alatt, lévén hogy instancebe belépéskor üszkve 2000 méteres zuhanásba kezdtük, majd csendben egyenletesen szétkenődtünk az aljzaton.
Minden kezdet nehéz.
A Főnök fanyar, én gúnyos vigyorral éledtem Crystalsong Forest kellős közepén, majd mindkettőnket beidéztek, köszönhetően a többi - szerencsémre kevesbé ostoba - warlocknak. Bár ismét tucatszám voltak új, számomra eddig ismeretlen emberek a raidben (valószínűleg ezért hagyták ott Heroic Coliseumot), még így zsibbadó elmével is sikerült villámsebességgel leabregálnunk a bikinis ribancot annak két csatlósával együtt, majd miután Mimiron ismét a győri MÉH-ben végezte, a változatosság kedvéért célba vettük Dun Morogh sörsátrait - ám addigra már pizsamában lapozgattam a Gul'dan-Összest a privát kis kozmoszomban.
Quote of the day:
"Money can't buy friends, but it can get you a better class of enemy."
// Spike Milligan
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)