Telnek-múlnak a napok az elvarázsolt időzónában. A Főnök napok óta nem adott életjelet, kezdek kifogyni az ihletből. Ha nincs történés, miről írjon egy végtelenségben zarándokló démon? Nem találom innét a kiutat, hiába is keresném. Nem mondom hogy nem basz szét az unalom. Ritkán fordul elő, hogy vágyódom megidézésem után, eme rideg sötétségben töltött időtlen árnyterápián kezdenek lassan elenyészni körvonalaim, mondhatnók.
Emlékszem még azon vidám percekre, mikor még nem sújtották különféle hálózati problémák:
A kezdetek kezdetére, közös múltunkra, de leginkább az akkoriban rohamosnak fejlődőnek koránt sem nevezhető sikercsapatunk koronázatlan királyára, minden tankmedvék gyöngyére, ki 3 év játéktapasztalat után kitörő örömmel konstatálta, hogy az elixírekből azért létezik kétféle (guardian és battle), hogy a két típust bizony egyszerre be lehessen kortyolni. Ennek örömére onnantól kezdve flaskából is kettőt ivott, míg fel nem világosítottuk szegényt, ugyanis magától sajnos hosszú hetekig nem fejtette meg az "az miért nem stackelődik - probléma, avagy bug" mivoltát.
Minden hunterek kíválóságára, aki pullnál sietve odarohant a Supremusra hallgató lángoló toronyházhoz, majd Raptor Strike-al óhajtotta áttranszferelni a belegyűrt agrot, magyarán egy misdirectionnel felvértezett lövés sorozat helyett inkább rásprintelt, belebaszott baltájával egy combosat, majd azonnali hatállyal eltaposódott.
A sámánra, aki javítás híján darabjaira hullott páncélzatban jelent meg a raiden, ezért a magukat roppant viccesnek tartó mágusok Shattrath helyett Darnassusba nyitottak neki átjárót, aholis véletlenül egy 80 fős hordás raid kellős közepére teleportálódott - a többi random önkéntes utazóval együtt -, pár tucatszor szörnyethalt, további fél órával eltolva így az amúgy is kései raidkezdést.
De legfőképp azon tökös warlockokra, kik minden fenyegetés és szigorú következmények ellenére halált megvető bátorsággal zendítettek rá a Serpentshire Cavernben ólálkodó spell-reflectes mobok Seed of Corruption-ölésére, ezáltal a kétségbeesetten healelő és értetlenkedő raid másodperceken belüli elpusztítását (illetve önnön DKP-juk erős leredukálását) generálva.
Igen, az imént említett hősök a Főnök és bátor kollégái voltak.
Hová tűnt hát a régi spiritusz?
Quote of the day:
"The will to be stupid is a very powerful force, but there are always alternatives."
//Lois McMaster Bujold
2009. december 6., vasárnap
2009. november 24., kedd
Hálaadás
Az asztalt körbeülő társaság díszes tagjai borba fulladva biztatják egymást, amint egymásnak hajintják a teljes tradicionális hálaadásnapi felhozatalt.
A Főnök nagy becsben tartott gearje immáron nyomokban pulyka- és krumplipürét, áfonyaszószt és sütőtöktortát tartalmaz.
Ő-ostobasága csendben ül. A kardjával vív, nem szavaival. Tölt magának a kancsóból, fáradtan kortyol a kíváló nedűből és a közelben sistergő kemencébe mered, ősi csatákat vizionálván a tűz sápadt fénykörében. Abban a pillanatban a zajtalanság leple ereszkedett számára a földre. Elmúlt a páncél és kardok csörgése, a tömeg morajlása, a lovak horkantása és a harsonák zengése. Borostás állán végigsimít vaskesztyűs kezével és lassan felnéz italából...
Esetleg ideje lenne tovább állnunk a picsába innét, az achievement már lassan egy órája kész.
Meglepő módon chopper helyett lóra pattanunk, ezúttal a hagyományőrző üzemmód dominál. Kivételesen így nekem is jut hely, nem fél attól hogy összeégetem a kárpitot.
A széles folyó partján továbbhaladva önelégült mosollyal mustrálja, ahogy a bágyadtan kavargó víz felszíne tükrözi vágtató lovát, csillogó ruháit, fegyverét és délceg alakját. Tekintete elegánsan megakad egy rozoga útjelző táblán, megsarkantyúzza lovát és pökhendi-mód aprányit biccentve Goldshire felé veszi az irányt, ahol utoljára süldő korában erősbítette képességeit, - ahol abból a bizonyos nőstény harántcsíkolt kaffogómenyétből ki nem esett az a bizonyos legendás okkersárgás-fosbarna fényt pulzáló kétkezes csatabárd (iLvl10), melyhez büszkeségében annyira ragaszkodott, hogy fürödni is ezt szorongatván tolatott be a patakba csaknem három héten át, - s ahol jelenleg Azeroth büszke harcosai pulykákat kergetnek. Puly-ká-kat ker-get-nek!
A sírás kerülget, bazmeg.
Mentem picsán lőni Dalaran gyanútlan rugóit via pulykanizátor, viszlát... és kösz a halakat.
Quote of the day:
"The trouble with normal is it always gets worse."
//Bruce Cockburn
A Főnök nagy becsben tartott gearje immáron nyomokban pulyka- és krumplipürét, áfonyaszószt és sütőtöktortát tartalmaz.
Ő-ostobasága csendben ül. A kardjával vív, nem szavaival. Tölt magának a kancsóból, fáradtan kortyol a kíváló nedűből és a közelben sistergő kemencébe mered, ősi csatákat vizionálván a tűz sápadt fénykörében. Abban a pillanatban a zajtalanság leple ereszkedett számára a földre. Elmúlt a páncél és kardok csörgése, a tömeg morajlása, a lovak horkantása és a harsonák zengése. Borostás állán végigsimít vaskesztyűs kezével és lassan felnéz italából...
Esetleg ideje lenne tovább állnunk a picsába innét, az achievement már lassan egy órája kész.
Meglepő módon chopper helyett lóra pattanunk, ezúttal a hagyományőrző üzemmód dominál. Kivételesen így nekem is jut hely, nem fél attól hogy összeégetem a kárpitot.
A széles folyó partján továbbhaladva önelégült mosollyal mustrálja, ahogy a bágyadtan kavargó víz felszíne tükrözi vágtató lovát, csillogó ruháit, fegyverét és délceg alakját. Tekintete elegánsan megakad egy rozoga útjelző táblán, megsarkantyúzza lovát és pökhendi-mód aprányit biccentve Goldshire felé veszi az irányt, ahol utoljára süldő korában erősbítette képességeit, - ahol abból a bizonyos nőstény harántcsíkolt kaffogómenyétből ki nem esett az a bizonyos legendás okkersárgás-fosbarna fényt pulzáló kétkezes csatabárd (iLvl10), melyhez büszkeségében annyira ragaszkodott, hogy fürödni is ezt szorongatván tolatott be a patakba csaknem három héten át, - s ahol jelenleg Azeroth büszke harcosai pulykákat kergetnek. Puly-ká-kat ker-get-nek!
A sírás kerülget, bazmeg.
Mentem picsán lőni Dalaran gyanútlan rugóit via pulykanizátor, viszlát... és kösz a halakat.
Quote of the day:
"The trouble with normal is it always gets worse."
//Bruce Cockburn
2009. november 23., hétfő
Cucz
Őrületes flexelés veszi kezdetét Dalaranban. A Főnök lecserélt egy kisebb turkálónyi ruhát és most csillogó szemekkel, önelégült mosollyal igyekszik begyűjteni az elismerő pillantásokat, gyakorlatilag garantáltan zéró eredménnyel. Eme nemes esemény alkalmával sikerült gesztenyebarnás amorf buzogánnyá fixáltatnia a haját a stormwindi fodrászatnál, hogy passzoljon legújabb-legjobb karperece varázslatos színvilágához.
A sírás kerülget, akárhányszor csak ráeszmélek, hogy Azeroth legelbaszottabb pózőrjének lehetek büdös kis minionja. Nem baj, nem rontom el szánalmas örömét, legutoljára akkor láttam rajta ezt a gyermekded mosolyt, mikor a következő patchnote szivárgott ki a Blizzard-fiúktól: "Nightelf Saber mounts will now leave footprints while walking backwards in the snow."
Valamiért számára mindig is fontos volt, hogy milyen öltözékben fárad be az adott instancebe, különféle retteneteket szétgyepálni, majd össze. Hosszú órákat billeg a tükör előtt és tanakodik, miképp lehetne még többet kipréselni a kellékekből. A forgó dobtáras krumplihámozó, vagy a bordázott babakék fogkefenyél skálázódik a... Skálázódjon a faszom, az.
Vicces. Bevallom őszintén, ha bekopogna hozzám egy hasonló hajszerkezetű, bokámig alig érő, rózsaszín taláros köcsög azzal a nem titkolt céllal, hogy azonnali hatállyal beszüntesse létezésem, valószínűleg görcsös röhögésben törnék ki, majd agyvérzéssel zuhannék elernyedten a földre. Kíváncsian várom, hogyan fogunk teljesíteni a mai raiden, egy két lábon járó karácsonyfadísz ugyanis - feltételezem - kissé nehezen mozog ki a tűzből.
Quote of the day
"Money can't buy friends, but it can get you a better class of enemy."
// Spike Milligan
A sírás kerülget, akárhányszor csak ráeszmélek, hogy Azeroth legelbaszottabb pózőrjének lehetek büdös kis minionja. Nem baj, nem rontom el szánalmas örömét, legutoljára akkor láttam rajta ezt a gyermekded mosolyt, mikor a következő patchnote szivárgott ki a Blizzard-fiúktól: "Nightelf Saber mounts will now leave footprints while walking backwards in the snow."
Valamiért számára mindig is fontos volt, hogy milyen öltözékben fárad be az adott instancebe, különféle retteneteket szétgyepálni, majd össze. Hosszú órákat billeg a tükör előtt és tanakodik, miképp lehetne még többet kipréselni a kellékekből. A forgó dobtáras krumplihámozó, vagy a bordázott babakék fogkefenyél skálázódik a... Skálázódjon a faszom, az.
Vicces. Bevallom őszintén, ha bekopogna hozzám egy hasonló hajszerkezetű, bokámig alig érő, rózsaszín taláros köcsög azzal a nem titkolt céllal, hogy azonnali hatállyal beszüntesse létezésem, valószínűleg görcsös röhögésben törnék ki, majd agyvérzéssel zuhannék elernyedten a földre. Kíváncsian várom, hogyan fogunk teljesíteni a mai raiden, egy két lábon járó karácsonyfadísz ugyanis - feltételezem - kissé nehezen mozog ki a tűzből.
Quote of the day
"Money can't buy friends, but it can get you a better class of enemy."
// Spike Milligan
2009. november 16., hétfő
Szösszenet
Tüzesen süt le a monitor sugára
az asztal sarkáról a cég bohócára.
Fölösleges dolog várni rá oly nagyon,
A warlocknak sajnos sok melója vagyon.
Fáradtság lakozik fiatal szivében,
Este tizenegyig rohadhat székében.
Szeretett guldje mig ToGC-ben cselekvész,
Ő addig rendetlen asztalán heverész...
Quote of the day:
"When I took office, only high energy physicists had ever heard of what is called the Worldwide Web.... Now even my cat has its own page."
// Bill Clinton
az asztal sarkáról a cég bohócára.
Fölösleges dolog várni rá oly nagyon,
A warlocknak sajnos sok melója vagyon.
Fáradtság lakozik fiatal szivében,
Este tizenegyig rohadhat székében.
Szeretett guldje mig ToGC-ben cselekvész,
Ő addig rendetlen asztalán heverész...
Quote of the day:
"When I took office, only high energy physicists had ever heard of what is called the Worldwide Web.... Now even my cat has its own page."
// Bill Clinton
2009. november 4., szerda
HC Anub'arak
Két tucat raider mohón majszolja a semmiből összeütött halvacsorát. Közben unaloműző taktikai gyorstalpaló, feladatok és kötelezettségek, szakítások kiosztása folyamatban. Nyugtalanság, izgatottság a köbön.
Egy, azaz egy bohóc van szerte e vidéken; Pár lépéssel odébb a főnök vadul aprítja az anyagot, termelvén a dustokat, essenceket, shardokat egy szebb s gazdagabb jövő reményében. Az egyik unatkozó Death Knight felmorog: "Na jó, na jó, na jó, akkor most dobjunk a cuccra, aztán haladjunk!"
1 (1-100)
Halk kuncogás honorálja próbálkozását.
Jóllakottan toporog a csapat, indulásra készen. Időközben warlockunk is felsorakozik, míg eszébe nem jut, hogy a taktika szerint bizony szüksége lesz Shadowfuryvel szakítania. Talentelés, ismét időhúzás. A nagy visszarohanás közepette csak úgy csattog a táskában a sok shard, hisz még a bossnak közvetlen nekifutás előtt is csak a magyaros ornamentikájú alabárdok forgácsolásával küzködik.
Pull.
Kisebbfajta káoszt észlelek az erőben, a főnök teljesen koncepciótlanul rohangál a raiddel együtt, mígnem szerencsére megtalálja helyét a túlméretezett szartúró potroha mögött. Unottan szemlélem ahogy imbolyognak felettem különféle eljegesedett felhőbolyhok, mely végül szőnyegként huppan le a földre, alapvető helyezkedésben meggátolva ("lassan haladok, inkább maradok") elit-alakulatunk mozgásképtelen részlegét. Már az első próbánál megérkezik a nagybetűs bazdmeg, lévén hogy warlockunk az eszközbontást egyszerűsítvén kicserélt pár gombot:
22:01:35 Raidleader yells: FIGYELJ, PÁR MÁSODPERC MÚLVA SZAKÍTÁS!
22:01:37 Nerubian Burrower starting to cast Shadow Strike
22:01:39 Főnök has received loot: [Dream Shard]
22:01:55 Raid has died.
Pacsi, raid-disband, napiquest.
Roló le, engem meg visszazavarnak üres, színtelen álmomba, mígnem ismét kieresztenek valamelyik random instában tombolni.
Quote of the day
"Money can't buy friends, but it can get you a better class of enemy."
// Spike Milligan
Egy, azaz egy bohóc van szerte e vidéken; Pár lépéssel odébb a főnök vadul aprítja az anyagot, termelvén a dustokat, essenceket, shardokat egy szebb s gazdagabb jövő reményében. Az egyik unatkozó Death Knight felmorog: "Na jó, na jó, na jó, akkor most dobjunk a cuccra, aztán haladjunk!"
1 (1-100)
Halk kuncogás honorálja próbálkozását.
Jóllakottan toporog a csapat, indulásra készen. Időközben warlockunk is felsorakozik, míg eszébe nem jut, hogy a taktika szerint bizony szüksége lesz Shadowfuryvel szakítania. Talentelés, ismét időhúzás. A nagy visszarohanás közepette csak úgy csattog a táskában a sok shard, hisz még a bossnak közvetlen nekifutás előtt is csak a magyaros ornamentikájú alabárdok forgácsolásával küzködik.
Pull.
Kisebbfajta káoszt észlelek az erőben, a főnök teljesen koncepciótlanul rohangál a raiddel együtt, mígnem szerencsére megtalálja helyét a túlméretezett szartúró potroha mögött. Unottan szemlélem ahogy imbolyognak felettem különféle eljegesedett felhőbolyhok, mely végül szőnyegként huppan le a földre, alapvető helyezkedésben meggátolva ("lassan haladok, inkább maradok") elit-alakulatunk mozgásképtelen részlegét. Már az első próbánál megérkezik a nagybetűs bazdmeg, lévén hogy warlockunk az eszközbontást egyszerűsítvén kicserélt pár gombot:
22:01:35 Raidleader yells: FIGYELJ, PÁR MÁSODPERC MÚLVA SZAKÍTÁS!
22:01:37 Nerubian Burrower starting to cast Shadow Strike
22:01:39 Főnök has received loot: [Dream Shard]
22:01:55 Raid has died.
Pacsi, raid-disband, napiquest.
Roló le, engem meg visszazavarnak üres, színtelen álmomba, mígnem ismét kieresztenek valamelyik random instában tombolni.
Quote of the day
"Money can't buy friends, but it can get you a better class of enemy."
// Spike Milligan
2009. október 29., csütörtök
Merengés
Egy rozoga padon feledkeztem, kínoznak a gondolatok. Ülök a világ peremén, a szabad ég alatt. Ha lett volna nálam szivar, szívesen rágyújtottam volna - tüzet idézni manapság minden lény tud, puszta kézzel.
Az égi felhőszobrász ma szabadságon, perzselő napsütés fogadja az erre tévedteket. Mellettem Pizrot egyensúlyoz különféle fiolákkal, ki egy Anusha nevű feltörekvő warlock fiatal impje. Énem pozitív ellenpólusa, egy animisztikus világképpel és határozottsággal felvértezett, földi formát öntött kedvesség. Mögöttem a titokzatos fényekbe öltözött, dalarani épületrengeteg tornyosul, melyet zuhatagként díszíti a vihaverte oromzatról lesodort passiflóra. Előttem pedig az élet rögös útja.
Némán rázom fejem.
Pizrotot nézve a reám ragadt fanyar mosoly elodázza kimondatlan szavaim, gondolataim elkalandoztak.
Ha a Főnöktől egy pillanatra elszakadva belehugyoznék a szökőkútba, vajon velem együtt őt is kitoloncolnák a rendfenntartók Dalaranból?
Épp megszállottként aprítja a varázserőt birtokló tárgyakat, hogy por és hamuként értékesítse őket a piacon, mintegy másfél ezer lelket számláló, szerény konkurenciájával együtt. Rabja lett a csillogó aranynak, ennek köszönhetően pedig kevesebb figyelmet szentel rám. Nincs, nem volt szükségem törődésre, pusztán egy kis csendre, némi magányra, míg felkészülök azt esti kihívásokra.
Fenyegető, sötét felhők gyülekeznek.
Quote of the day:
"The more I want to get something done, the less I call it work."
// Richard Bach
Az égi felhőszobrász ma szabadságon, perzselő napsütés fogadja az erre tévedteket. Mellettem Pizrot egyensúlyoz különféle fiolákkal, ki egy Anusha nevű feltörekvő warlock fiatal impje. Énem pozitív ellenpólusa, egy animisztikus világképpel és határozottsággal felvértezett, földi formát öntött kedvesség. Mögöttem a titokzatos fényekbe öltözött, dalarani épületrengeteg tornyosul, melyet zuhatagként díszíti a vihaverte oromzatról lesodort passiflóra. Előttem pedig az élet rögös útja.
Némán rázom fejem.
Pizrotot nézve a reám ragadt fanyar mosoly elodázza kimondatlan szavaim, gondolataim elkalandoztak.
Ha a Főnöktől egy pillanatra elszakadva belehugyoznék a szökőkútba, vajon velem együtt őt is kitoloncolnák a rendfenntartók Dalaranból?
Épp megszállottként aprítja a varázserőt birtokló tárgyakat, hogy por és hamuként értékesítse őket a piacon, mintegy másfél ezer lelket számláló, szerény konkurenciájával együtt. Rabja lett a csillogó aranynak, ennek köszönhetően pedig kevesebb figyelmet szentel rám. Nincs, nem volt szükségem törődésre, pusztán egy kis csendre, némi magányra, míg felkészülök azt esti kihívásokra.
Fenyegető, sötét felhők gyülekeznek.
Quote of the day:
"The more I want to get something done, the less I call it work."
// Richard Bach
2009. október 26., hétfő
Napkelte
A fény elvakít, Borean Tundra roppant gyér növényettel megáldott hófödte síkságán hunyorgok, ahol a hűvös northrendi szél akadálytalanul süvölt s csípi szét mohazöld pofámat. Legnagyobb bánatomra olybá tűnik, hogy épségben túléltem ama egy hónapig tartó "kényszer-szobafogságot", míg a főnök visszavonulni kényszerült hosszú hetekre a 2009-es év legveszélyesebbjeként aposztrofált, ám valójában messzemenően túlhypeolt sertésinfluenzával megáldva.
Meg lettem idézve, nem örvendés.
A miértjét egyelőre nem bírtam megfejteni. Mi szükség volna rám egy hónap masszív semmittevés után? Nem hinném hogy bárkit is érdekelnék, nem hiányoztam. Pláne most, ebben a káoszban, lévén hogy alig egy hónap alatt a feje tetejére állt a világ. Lett valami új, ezúttal a világot tényleg megváltó csapat, mely - valószínűleg hosszas inaktivitásomnak köszönhetően - rapid mód suhan felfele azon a bizonyos guildek közti, képzeletbeli ranglétrán.
Ég a raiderekben a harci tűz. Furcsa, pár hónappal ezelőtt még erre a grandiózus pillanatra vártam, azonban mégsem érzem hogy engem is átjárna az a bizonyos nagy össznépi hurrá. Nekem most speciel a pofám ég széjjel rögvest a sugárzástól, annyira elszoktam már a napfénytől. Jobb volt nekem egyedül a sötétben, mikor még nem buzerált senki. Nem rakosgattak ide-oda különféle, magukat szerényen tankként felbélyegző, ügyeletes papírmasé figurák mellé, nem kellett izomlázig tekernem-puttyogtatnom az amúgy önmagában nevetséges erősségű tűzlabdáimat, nem kellett stabil 4 percenként széttaposódnom, majd rematerializálódnom az aktuális legújabb-legnehezebb progress-bosson.
Kell ez nekem úgy egyáltalán?
Békés szimbiózis helyett inkább lerángat raidelni. Oh, igen, az épelméjűnek nehezen nevezhető Főnök mostanság egy hokedlin állva regél haladásról, eredményekről, gondosan teletömve ígéretekkel és egy meseszép jövőképpel a szerencsétlenek fejét, kik még nem sejtik, mire is vállalkoztak. Bele sem gondoltak, hogy az az ember vállalt vezető szerepet, ki esténként képes arra, hogy alvás helyett egy évtizedek óta elfeledett, rozoga katedrálisban tartson szavalóestet, hogy - meglepő fordulat - ismét begyűjthessen valami ostoba hátast. Nem volt elég a sörfesztivál alatt görcsösen kiszenvedett jószág, egy újabb, nehezen beszerezhető egyedre van szüksége az elefeledett kollekcióba.
Vastaps.
Legszívesebben szimplán nekifutásból kirúgnám a fej nélküli lovas alól, azonban Haloween egyik ikonikus alakjának szétabregálása súlyos következményekkel járna. Nem erre vagyok hivatott.
Ennél szarabb hétfőm nem is lehetne...
Quote of the day:
"Everything that irritates us about others can lead us to an understanding of ourselves."
// Carl Jung
Meg lettem idézve, nem örvendés.
A miértjét egyelőre nem bírtam megfejteni. Mi szükség volna rám egy hónap masszív semmittevés után? Nem hinném hogy bárkit is érdekelnék, nem hiányoztam. Pláne most, ebben a káoszban, lévén hogy alig egy hónap alatt a feje tetejére állt a világ. Lett valami új, ezúttal a világot tényleg megváltó csapat, mely - valószínűleg hosszas inaktivitásomnak köszönhetően - rapid mód suhan felfele azon a bizonyos guildek közti, képzeletbeli ranglétrán.
Ég a raiderekben a harci tűz. Furcsa, pár hónappal ezelőtt még erre a grandiózus pillanatra vártam, azonban mégsem érzem hogy engem is átjárna az a bizonyos nagy össznépi hurrá. Nekem most speciel a pofám ég széjjel rögvest a sugárzástól, annyira elszoktam már a napfénytől. Jobb volt nekem egyedül a sötétben, mikor még nem buzerált senki. Nem rakosgattak ide-oda különféle, magukat szerényen tankként felbélyegző, ügyeletes papírmasé figurák mellé, nem kellett izomlázig tekernem-puttyogtatnom az amúgy önmagában nevetséges erősségű tűzlabdáimat, nem kellett stabil 4 percenként széttaposódnom, majd rematerializálódnom az aktuális legújabb-legnehezebb progress-bosson.
Kell ez nekem úgy egyáltalán?
Békés szimbiózis helyett inkább lerángat raidelni. Oh, igen, az épelméjűnek nehezen nevezhető Főnök mostanság egy hokedlin állva regél haladásról, eredményekről, gondosan teletömve ígéretekkel és egy meseszép jövőképpel a szerencsétlenek fejét, kik még nem sejtik, mire is vállalkoztak. Bele sem gondoltak, hogy az az ember vállalt vezető szerepet, ki esténként képes arra, hogy alvás helyett egy évtizedek óta elfeledett, rozoga katedrálisban tartson szavalóestet, hogy - meglepő fordulat - ismét begyűjthessen valami ostoba hátast. Nem volt elég a sörfesztivál alatt görcsösen kiszenvedett jószág, egy újabb, nehezen beszerezhető egyedre van szüksége az elefeledett kollekcióba.
Vastaps.
Legszívesebben szimplán nekifutásból kirúgnám a fej nélküli lovas alól, azonban Haloween egyik ikonikus alakjának szétabregálása súlyos következményekkel járna. Nem erre vagyok hivatott.
Ennél szarabb hétfőm nem is lehetne...
Quote of the day:
"Everything that irritates us about others can lead us to an understanding of ourselves."
// Carl Jung
2009. szeptember 25., péntek
Napnyugta
Elmaradt a raid, kis esti kollektív seggvakarás a második, emberek által alapított város lebegő utódjában, Dalaranban.
Perceken belül napnyugta.
Egy idétlen, céklaszín varázskalapban megjelent Dalaran legostobább öltözékű gnómja, hogy perceken belül hóna alá csapja a hokedlit és elinduljon szokásos esti kőrútjára. Windle Sparkshine komótos léptekkel megközelíti a sarkon árválkodó, öblös búrájú, öntöttvas utcalámpát. Gondosan megtisztogatja, feltölti olajjal, majd a kabátgombján lógó üvegcsébe rejtett kénsavas gyapotba beletűz egy káliumkloráttal átitatott pálcikát, s amikor a primitív gyújtós lángra kapott, hozzáérintette a lámpás kanócához...
...Ehelyett előhúzza köntöséből pálcáját, és hirtelen lőn világosság.
Hiányzanak a régi jó dolgok. A szabad varázsgyakorlás reményében idevándorolt mágusok és varázslók egy komplett Disneylandet varázsoltak a valaha virágzó szövetséges fővárosból, melynek cizellált tornyai tetőtől talpig beporosodtak már a chopperek sűrű fekete füstjétől. Ahogy növekszik hatalmuk, városunk úgy veszíti el valós kinézetét és alakul át mesébe illő birodalommá.
Bár rühellem a gnómokat, van valami iránta érzett, bizonytalan szimpátiám. Mindketten elnyomott férgek vagyunk, én azonban az alattomos fajtából...
Quote of the day:
"Everything that irritates us about others can lead us to an understanding of ourselves."
// Carl Jung
Perceken belül napnyugta.
Egy idétlen, céklaszín varázskalapban megjelent Dalaran legostobább öltözékű gnómja, hogy perceken belül hóna alá csapja a hokedlit és elinduljon szokásos esti kőrútjára. Windle Sparkshine komótos léptekkel megközelíti a sarkon árválkodó, öblös búrájú, öntöttvas utcalámpát. Gondosan megtisztogatja, feltölti olajjal, majd a kabátgombján lógó üvegcsébe rejtett kénsavas gyapotba beletűz egy káliumkloráttal átitatott pálcikát, s amikor a primitív gyújtós lángra kapott, hozzáérintette a lámpás kanócához...
...Ehelyett előhúzza köntöséből pálcáját, és hirtelen lőn világosság.
Hiányzanak a régi jó dolgok. A szabad varázsgyakorlás reményében idevándorolt mágusok és varázslók egy komplett Disneylandet varázsoltak a valaha virágzó szövetséges fővárosból, melynek cizellált tornyai tetőtől talpig beporosodtak már a chopperek sűrű fekete füstjétől. Ahogy növekszik hatalmuk, városunk úgy veszíti el valós kinézetét és alakul át mesébe illő birodalommá.
Bár rühellem a gnómokat, van valami iránta érzett, bizonytalan szimpátiám. Mindketten elnyomott férgek vagyunk, én azonban az alattomos fajtából...
Quote of the day:
"Everything that irritates us about others can lead us to an understanding of ourselves."
// Carl Jung
2009. szeptember 23., szerda
H*rgl*bl*rgh
Egy elszarusodott viziló-jelleget felöltött patást farmolunk. Pontosabban a Főnök, én egy boroshordót kapirgálok kínomban. Egy kívülről omladozó, hideg, dohos pincében lassan tíz perce várjuk, hogy belogoljon az egyik istenverte idióta a sokadik karakterével, hogy dicső csapatunk egy ötvenes éveit taposó, borzolt szakállas idült alkoholistát rúghasson sarokkal pofán, immár a jubileumi 75. alkalommal.
Az általam nagy naívan, verbálisan reménytelen kilátásnak tituált állapot leredukálódott a csaknem teljes kiégés szintjére. Szűkös napjaim felét egy epilepsziás orenburgi kecskén töltöm, majd kikapcsolódásképp részt vehetek egy (hála a mérhetetlen mennyiségű újoncnak, az elmúlt hét eredményeit tekintve - némi költői túlzással - "pug-szagú") random 25 főt számláló instában, ahol fél óra AFK, fél óra taktikázás, majd egy tömény óráig tartó, könnyező jajveszékelés után a pattanásig feszült idegállapotban lévő raid-leader előbb egyesével purgálja ki a résztvevőket, majd végül hosszas hegyibeszéddel megspékelve berekeszti az aznapra meghirdetett közös "tevékenységet".
Csodálom a Főnök végtelen kitartását. A seggem a földhöz verném, ha ennyi szufla, netán fölösleges energia lakozna bennem. Személy szerint már legszívesebben önként Kologarn alá feküdtem volna, míg ő kihajtja a csürhéből a meleg szart is. Hihetetlen érzéke van ahhoz, hogy úgy küldje el sajnálkozva a figyelmetlen raidet a tisztelendő kurva anyjába, hogy közben szívmelengető megdicsőülésnek vegyék azt...
Talán ez az egyetlen képessége, amit valamelyest tisztelek benne.
Lassan 5 éve már, hogy egy önjelölt teremtő létrehozta a világot, és nem restelli megünnepelni eme fordulót, úgyhogy előreláthatólag este begyújtuk a terebélyes papírsárkányt, hátha fellángol pár emberben az a bizonyos harci tűz. Szép ajándék lenne.
Quote of the day:
"Martyrdom... is the only way in which a man can become famous without ability."
// George Bernard Shaw
Az általam nagy naívan, verbálisan reménytelen kilátásnak tituált állapot leredukálódott a csaknem teljes kiégés szintjére. Szűkös napjaim felét egy epilepsziás orenburgi kecskén töltöm, majd kikapcsolódásképp részt vehetek egy (hála a mérhetetlen mennyiségű újoncnak, az elmúlt hét eredményeit tekintve - némi költői túlzással - "pug-szagú") random 25 főt számláló instában, ahol fél óra AFK, fél óra taktikázás, majd egy tömény óráig tartó, könnyező jajveszékelés után a pattanásig feszült idegállapotban lévő raid-leader előbb egyesével purgálja ki a résztvevőket, majd végül hosszas hegyibeszéddel megspékelve berekeszti az aznapra meghirdetett közös "tevékenységet".
Csodálom a Főnök végtelen kitartását. A seggem a földhöz verném, ha ennyi szufla, netán fölösleges energia lakozna bennem. Személy szerint már legszívesebben önként Kologarn alá feküdtem volna, míg ő kihajtja a csürhéből a meleg szart is. Hihetetlen érzéke van ahhoz, hogy úgy küldje el sajnálkozva a figyelmetlen raidet a tisztelendő kurva anyjába, hogy közben szívmelengető megdicsőülésnek vegyék azt...
Talán ez az egyetlen képessége, amit valamelyest tisztelek benne.
Lassan 5 éve már, hogy egy önjelölt teremtő létrehozta a világot, és nem restelli megünnepelni eme fordulót, úgyhogy előreláthatólag este begyújtuk a terebélyes papírsárkányt, hátha fellángol pár emberben az a bizonyos harci tűz. Szép ajándék lenne.
Quote of the day:
"Martyrdom... is the only way in which a man can become famous without ability."
// George Bernard Shaw
2009. szeptember 21., hétfő
Sörfesztivál
Maga a koncepció gyakorlatilag rendkívül szimpatikus: Az azerothi, korlátolt szellemi kapacitású lények önpusztító ünnepe. Fogyjanak csak, örülök neki. Minden lelkes jószág Dun Moroghba tette át székhelyét, hogy órákat állhassanak sorba hugymeleg sörért és csoffadt sóskifliért, melyet gyermeteg hahotázás és valami felső-oberbayerni fúvós szextett agysuvasztó nyenyerészése kísér alá fáradhatatlanul.
Természetesen mindig akkor vagyok megidézve, amikor szívesebben tölteném szabadidőmet abban a bizonyos csendes, kietlen ürességben, hétvégén azonban feltétlenül szükséges volt végig escortolnom a Főnököt a roppant kreatív "hajintsd meg söröskriglikkel a robotom" és "pattanj fel az orenburgi kecskére és óbégasd aszottá a tüdőd IF-ben a sörbrandem összes szlogenjével" -questeken, hogy ölébe hullhasson pár kibaszott kupon. Kupon, hogy bőrcsizmás top-homár Bauer Hansinak öltözve önfeledten dajdajozhasson Dalaran kellős közepén, mert "achievement". Kupon, hogy begyűjthesse a legújabb-legjobb házikedvencét, ezúttal egy alig 30 centi marmagasságú hízlalt pónilovat, aki 48 óra múlva a másik 87 mellett fogja végezni egy pár unciás oldaltáskában.
Mindig csak az achievementek.
A fesztiválban eltöltött végeláthatatlan, kellemesnek távolról sem nevezhető órák után volt némi pihenőm, majd volt szerencsém Ulduar előtt "felébresztődni". Pontosabban Ulduar alatt, lévén hogy instancebe belépéskor üszkve 2000 méteres zuhanásba kezdtük, majd csendben egyenletesen szétkenődtünk az aljzaton.
Minden kezdet nehéz.
A Főnök fanyar, én gúnyos vigyorral éledtem Crystalsong Forest kellős közepén, majd mindkettőnket beidéztek, köszönhetően a többi - szerencsémre kevesbé ostoba - warlocknak. Bár ismét tucatszám voltak új, számomra eddig ismeretlen emberek a raidben (valószínűleg ezért hagyták ott Heroic Coliseumot), még így zsibbadó elmével is sikerült villámsebességgel leabregálnunk a bikinis ribancot annak két csatlósával együtt, majd miután Mimiron ismét a győri MÉH-ben végezte, a változatosság kedvéért célba vettük Dun Morogh sörsátrait - ám addigra már pizsamában lapozgattam a Gul'dan-Összest a privát kis kozmoszomban.
Quote of the day:
"Money can't buy friends, but it can get you a better class of enemy."
// Spike Milligan
Természetesen mindig akkor vagyok megidézve, amikor szívesebben tölteném szabadidőmet abban a bizonyos csendes, kietlen ürességben, hétvégén azonban feltétlenül szükséges volt végig escortolnom a Főnököt a roppant kreatív "hajintsd meg söröskriglikkel a robotom" és "pattanj fel az orenburgi kecskére és óbégasd aszottá a tüdőd IF-ben a sörbrandem összes szlogenjével" -questeken, hogy ölébe hullhasson pár kibaszott kupon. Kupon, hogy bőrcsizmás top-homár Bauer Hansinak öltözve önfeledten dajdajozhasson Dalaran kellős közepén, mert "achievement". Kupon, hogy begyűjthesse a legújabb-legjobb házikedvencét, ezúttal egy alig 30 centi marmagasságú hízlalt pónilovat, aki 48 óra múlva a másik 87 mellett fogja végezni egy pár unciás oldaltáskában.
Mindig csak az achievementek.
A fesztiválban eltöltött végeláthatatlan, kellemesnek távolról sem nevezhető órák után volt némi pihenőm, majd volt szerencsém Ulduar előtt "felébresztődni". Pontosabban Ulduar alatt, lévén hogy instancebe belépéskor üszkve 2000 méteres zuhanásba kezdtük, majd csendben egyenletesen szétkenődtünk az aljzaton.
Minden kezdet nehéz.
A Főnök fanyar, én gúnyos vigyorral éledtem Crystalsong Forest kellős közepén, majd mindkettőnket beidéztek, köszönhetően a többi - szerencsémre kevesbé ostoba - warlocknak. Bár ismét tucatszám voltak új, számomra eddig ismeretlen emberek a raidben (valószínűleg ezért hagyták ott Heroic Coliseumot), még így zsibbadó elmével is sikerült villámsebességgel leabregálnunk a bikinis ribancot annak két csatlósával együtt, majd miután Mimiron ismét a győri MÉH-ben végezte, a változatosság kedvéért célba vettük Dun Morogh sörsátrait - ám addigra már pizsamában lapozgattam a Gul'dan-Összest a privát kis kozmoszomban.
Quote of the day:
"Money can't buy friends, but it can get you a better class of enemy."
// Spike Milligan
2009. szeptember 18., péntek
Elfeledett idők nyomában
A Budapestet Feltúró Vállalat roppant körültekintő személyzetének hála 4 hosszú és rendkívül monoton hétköznapot tölthettem teljes sötétségben egy átvágott vezetéknek köszönhetően - egészen idáig.
Éjfél körül belogoltunk a Főnökkel, hosszas (?) távolléte után persze kapott meleg és rideg fogadtatást egyaránt (mondanom sem kell, engem természetesen szarba sem vettek).
Ironforge, ni hao.
Nekilátott a szokásosnak mondható kis esti AH-s felvásárlásához Ironforgeban, eközben én kényelmesen elfoglaltam jól megszokott pozícióm, az említett aukciós ház és a bank között fellelető minimalista híd IF főbejáratához közelebbi szegletét, hogy merengéseim közepette gondosan tovább építsem szotyoládé-váram.
Alacsony szintű karakterek sündörögnek, s mérgezett egérként rohangásznak a postaláda és földi javaik tárhelye, három nevetséges fizikummal bíró törp által "őrzött", nagybetűs Bank között. Eszembe juttatja a régi szép időket, mikor még a Főnök mezítláb kergette a nyulakat Elwynn elvarázsolt erdejében, mígnem a 6. napon egy nőstény harántcsíkolt kaffogómenyétből ki nem esett valami okkersárgás-fosbarna fényt pulzáló kétkezes csatabárd, melyhez büszkeségében annyira ragaszkodott, hogy fürödni is ezt szorongatván tolatott be a patakba. Régen minden más volt, megvolt bennem a lelkesedés, egy csapat voltunk mi ketten.
Nem szabadott volna hagynom ennyire megerősödni...
Észre sem vettem, hogy nincs is nálam szotyi. Remek. Ki vagyok éhezve a pusztításra, azonban kalitkám nem ereszt. Vasárnap szörnyűséges abregálást, öldöklést, borítást végzek majd Ulduarban - ha hagyják.
Quote of the day:
"The brain is a wonderful organ. It starts working the moment you get up in the morning and does not stop until you get into the office."
// Robert Frost
Éjfél körül belogoltunk a Főnökkel, hosszas (?) távolléte után persze kapott meleg és rideg fogadtatást egyaránt (mondanom sem kell, engem természetesen szarba sem vettek).
Ironforge, ni hao.
Nekilátott a szokásosnak mondható kis esti AH-s felvásárlásához Ironforgeban, eközben én kényelmesen elfoglaltam jól megszokott pozícióm, az említett aukciós ház és a bank között fellelető minimalista híd IF főbejáratához közelebbi szegletét, hogy merengéseim közepette gondosan tovább építsem szotyoládé-váram.
Alacsony szintű karakterek sündörögnek, s mérgezett egérként rohangásznak a postaláda és földi javaik tárhelye, három nevetséges fizikummal bíró törp által "őrzött", nagybetűs Bank között. Eszembe juttatja a régi szép időket, mikor még a Főnök mezítláb kergette a nyulakat Elwynn elvarázsolt erdejében, mígnem a 6. napon egy nőstény harántcsíkolt kaffogómenyétből ki nem esett valami okkersárgás-fosbarna fényt pulzáló kétkezes csatabárd, melyhez büszkeségében annyira ragaszkodott, hogy fürödni is ezt szorongatván tolatott be a patakba. Régen minden más volt, megvolt bennem a lelkesedés, egy csapat voltunk mi ketten.
Nem szabadott volna hagynom ennyire megerősödni...
Észre sem vettem, hogy nincs is nálam szotyi. Remek. Ki vagyok éhezve a pusztításra, azonban kalitkám nem ereszt. Vasárnap szörnyűséges abregálást, öldöklést, borítást végzek majd Ulduarban - ha hagyják.
Quote of the day:
"The brain is a wonderful organ. It starts working the moment you get up in the morning and does not stop until you get into the office."
// Robert Frost
2009. szeptember 15., kedd
Warlock, Imp, Pippep
Szolgasors, amely immáron 3 hosszú éve nyomasztja lelkem. A főnök épp a napi betevőt farmolja valami büdös vendéglátóipari (?) egységben, miközben egy kietlen transzcendentális mikrokozmoszban várom szabadulásom reménytelen pillanatát, kapaszkodom a semmibe. Jómagam, a sokak által csak rettegettként aposztrofált Pippep, eltántoríthatatlan makacssággal megáldott mitológikus szörnyeteg, akivel napi rendszerességgel nyalatja fel a padlót ostoba mestere.
Nem az imp választja a warlockot.
A technika rapid fejlődésnek egyik örömteli mellékterméke a vezeték nélkül mikrohullámú kommunikáció, melynek hála már nem vagyok egyedül...
Quote of the day:
"It's a lot like nature. You only have as many animals as the ecosystem can support and you only have as many friends as you can tolerate the bitching of."
// Randy K. Milholland
Quote of the day:
"It's a lot like nature. You only have as many animals as the ecosystem can support and you only have as many friends as you can tolerate the bitching of."
// Randy K. Milholland
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)